A cautery mint orvosi gyakorlat fogalma több száz éve létezik. Az ókorban a tűzben felhevített sziklákat használták a sebek lezárására. A modern orvosi elektrokirurgia ezt az óvatosság elvét alkalmazza, de a forró kövek helyett az elektromos áram által termelt hőt használja. Az első elektrosebészeti egységet (ESU) az 1900-as évek elején találta fel William Bovie. A Bovie név napjainkban is széles körben népszerű az elektrotechnikai iparban, és sokan még mindig Bovies néven emlegetik az ESU-kat.
Mit csinál egy ESU?
Elektrosebészeti egységeket használnak a szövetek vágására és koagulálására szolgáló sebészeti eljárásokban. Számos alkalmazás létezik a bőrgyógyászatban a bőrelváltozások eltávolítására használt kis egységektől az erősebb egységekig, amelyek olyan eljárások során alkalmazhatók, mint a nyílt szívműtét.
Az elektrosebészet módjai
Az elektrochirurgiában két elsődleges módot alkalmaznak: vágás és koaguláció. A Cut egyszerűen egy aktív elektródán áthaladt elektromos áramot használ, amelyet kézidarabnak is neveznek, hogy átvágja a szövetet. Kétféle vágási mód létezik: kevert vágás és tiszta vágás. Tiszta vágás módban a sebész tiszta vágást ér el, nagyon hasonlít a szike által előidézett bemetszésre. Tiszta vágási módban nincs folyamat a vérzés leállítására, más néven vérzéscsillapítás. A véralvadás rövidítése a koaguláció, amely a vérzés szabályozására szolgál. Alvadási módban a szövetet a kézdarabbal való érintkezés között cauterizálták. Mind a vágást, mind az alvadást egyidejűleg hajthatjuk végre keverési beállítással. A keverék arra utal, hogy mind a szövet elvágódik, mind pedig egyidejűleg koagulál a műtéti helyen. Az 1. ábra a feszültség és az idő hatását mutatja be a különböző üzemmódokban.
A vágás és az alvadás mellett az energia szállítására két elsődleges módszer is alkalmazható: monopoláris és bipoláris működés. A Monopolar egy diszperzív elektródából származó áram visszatérését használja, és jellemzően a test olyan területére kerül, amely nagyobb áramsűrűségű területet tesz lehetővé, például a comb vagy a fenék. A bipoláris működéshez nem szükséges diszperzív elektróda használata. Bipoláris műveletben a sebész olyan kézidarabot használhat, amely hasonló egy csipeszhez, ahol az áramot közvetlenül a két pont között vezetik át, így melegítve a szövetet a kívánt hatás elérése érdekében.
Technation Magazine|Biomed 101|Az ESU igazgatói, a biztonság és a tesztelés Számos olyan technika is létezik, amelyet a sebész használhat az eljárás során. A fulguráció ezen technikák egyike, amelyet akkor hajtanak végre, amikor a sebész nem engedi, hogy az aktív elektróda közvetlenül érintkezzen a szövetekkel. Az aktív elektróda és a szövet közötti levegő ionizálása szikrát eredményez, ami inkább olyan elszenesedő hatást eredményez, amelyet általában ablációkra használnak, ahol a szövetrétegek minimális vérzéssel elpusztulnak. A második technika a kiszárítás, ahol az aktív elektródát a szövet közvetlen közelében vagy közvetlen érintkezésben használják. Ez termikus hatást vált ki, amelyben a szövet felmelegszik, és a szövetsejtekben lévő folyadék gőzzé alakul. Ennek a technikának mélyebb hatása van a szövetben, mint a fulgurációnak.
Az ESU-val való munkavégzés során a biztonság rendkívül fontos. Az ESU egységek használat közben kicsi, ellenőrzött szikrákat okozhatnak, amelyek potenciális tűzveszélyt okozhatnak. A személyzetnek tisztában kell lennie a gyúlékony oldatokkal, például az alkohollal, amelyek a műtéti területen lehetnek, valamint az oxigén közelségével. Nedvesített szivacsoknak vagy törölközőknek könnyen elérhetőnek kell lenniük a tűz oltásához, ha szükséges. Sok egységnél két aktív elektród használható egyszerre. Ha egy aktív elektróda feszültség alá kerül, a használaton kívüli is aktív lehet. Ha nem használ aktív elektródát, akkor azt be kell burkolni, hogy megakadályozza a beteg nem szándékos égését. A beteg égési sérülésének megakadályozásának másik döntő lépése annak biztosítása, hogy a diszperzív elektróda megfelelően legyen a páciensen, elkerülve azokat a területeket, ahol túlzott szőr, heg vagy csont lehet.
Orvosbiológiai technikusként felelősségünk biztosítani, hogy minden eszközünk működjön és megfeleljen az előírásoknak. Ennek megvalósításához számos szokásos vizsgálatot kell elvégezni a rutinszerű megelőző karbantartás során. Mivel ez egy olyan eszköz, amely kimenetet juttat a beteghez, fontos tesztelni a teljesítményszinteket és az elérhető több kimenetet.
Itt vannak a rutinszerű megelőző karbantartás során elvégzendő tesztek:
Teljesítmény kimenet teszt– A vágás és az alvadás üzemmódban leadott energia mennyiségének mérése a monopoláris funkció használatakor, valamint a bipoláris funkciók segítségével leadott energia mennyisége. Ezeket az energiaszinteket a rendelkezésre álló teljesítménybeállítások között kell tesztelni, alacsony és magas között.
Teljesítményelosztási teszt– A kimenet mérése több terhelésnél annak érdekében, hogy az impedancia érzékelő áramkörök megfelelően működjenek.
Technation Magazine|Biomed 101|Az ESU alapelvei, a biztonság és a tesztelésRF szivárgási áram teszt– Ebben a tesztben azt az árammennyiséget mérjük, amely az ESU vezető felületén jelen van az egység aktiválása során. Ez kritikus paraméter, mert jelzi a dielektromos meghibásodást az ESU kimenetén, és a betegek égési sérüléséhez vezethet. Az IEC 60601-2-2 szabvány kimondja, hogy 200 ohmos induktív terheléssel mérve legfeljebb 4,5 watt nem léphető túl.
Visszatérő elektródmonitor teszt– A teszt során a beteget szimuláló különböző ellenállások alkalmazásával ellenőrizzük, hogy a visszatérő elektróda-ellenőrző áramkörök megfelelően működnek-e’s csatlakozás a diszperz elektródához
Következtetés
Míg az elektrosebészeti egységek veszélyesek lehetnek, ha helytelenül vagy rosszul karbantartják őket, létfontosságú funkciót töltenek be a műtéti eljárások során. Gyorsabb gyógyulási időt biztosítanak a betegek számára, és csökkenthetik az altatásban töltött időt. Rendkívül fontos, hogy az ESU-kat rendszeresen ellenőrizzék és karbantartják a betegek és a személyzet biztonságának biztosítása érdekében.